Interjú velem a Könyvmarketing csoporttól

22 éves vagyok, Spanyolországban élek. Eddig egy verseskötetet adtam ki önerőből, hiszen valahol mindenkinek el kell kezdenie. Még ebben az évben szeretném kiadni a drámámat, és a 2017 inkább a regényekről szólna, melyekből kettő is úton van a kész állapot felé.

Mi ösztönöz az írásra? Miért írsz, és mi hajt?

Az írás nálam a verseknél kezdődött. Nem azért írtam, hogy mások elolvassák, hanem, mert írnom kellett. Hajlamos voltam a depresszióra, és a versírás segített kiadni a bennem bújó feszültségeket. Azóta novellákat is írok, meséket, drámát, történeteket. Két regényemen dolgozom, amiket már én is komolyabb írásnak érzek, emellett pedig szinte mindennap megszületik egy újabb vers. Nem hajt semmi, azért írok, mert nem tudom elképzelni, hogy ne írjak.

Ha úgy alakul az életed, hogy egy darabig nem tudsz írni, akkor vannak elvonási vagy akármilyen más tüneteid, hogyan éled meg? Mit szeretnél elérni az írásaiddal?

Vannak napok, néha egy hét, amikor képtelen vagyok írni, mert egyszerűen nem vagyok otthon. Ilyenkor kihasználom a kis jegyzetfüzetemet, ami a táskámban lapul, és a kocsiban, egy padon ülve papírra vetem a gondolataimat. Elvonási tüneteim vannak, mert egész nap azon agyalok, hogy miért nem írok, és még a jó kedvemet is el tudja venni a tétlenség. Nem várok nagy elismerésre, hiszen a verseket egyre kevesebben olvassák, ha egy visszajelzést kapok, az már örömmel tölt el. A regényeimmel pedig a kezdők soraiba tartozom, így leginkább fejlődést, és tanulást várok tőle, hogy a jövőben majd szerethetőek legyenek az írásaim. Ki tudja, talán még a verseket is sikerül megkedveltetni másokkal.

Egy konkrét célcsoportnak írsz, mindenkinek vagy magadnak?

A verseknél próbálok mindenkinek írni, mégis inkább a felnőtteknek ajánlanám. A drámám is az idősebb korosztályt érdekelné, és a történelem kedvelőit. A fantasy regényem pedig az ifjúsági regény státuszt kapná meg, és azoknak ajánlanám, akik nem várnak 18-as karikát, csak kikapcsolódni szeretnének egy másik világban. Mindenkinek képtelenség írni, hiszen nem létezik két teljesen egyforma ember.

Melyik stílus áll közelebb hozzád, a versek vagy a próza? Miért? 

A verseket közelebb érzem magamhoz, mivel különféle megerőltetés nélkül születnek. Talán pont ezért tölt el nagyobb büszkeséggel, amikor prózában tudok jót alkotni, hiszen ez jelenti az igazi kihívást. A verseket szeretem, megélem, a prózát pedig formálom és megharcolom.

Olvasom, hogy készül (vagy már kész is) a versesköteted, gratulálok! Mi a terv prózában? Lesz novelláskötet idővel? Vagy egy regény?

Köszönöm, igen már elkészült a kötet. A regényem is részben készen van, azonban még sok a javítani való rajta, most ezen (is) dolgozom. Emellett egy történelmi regény tervei feküdnek a fiókomban, csak arra várnak, hogy befejezzem az elsőt. Novellásköteten nem igazán gondolkodtam, azt még gyakorolnom kell, azonban nem zárom ki ezt az ötletet sem. A meséken is gondolkodom, két ötletem van vázlaton, a grafikákon pedig már a grafikusom is dolgozik.

Mikor írsz (van konkrét napszak), van valamiféle rituáléd?

Nagyon szeretek reggel írni. Kipihentnek érzem magam, még nem ért sok inger, így nyugodtan és tiszta fejjel tudok nekiülni az írásnak. Versíráshoz szeretem a klasszikus zenéket, főleg a zongorát és a hegedűt, azonban még a legnagyobb zajban is képes vagyok a rímekre és az érzésekre koncentrálni. Prózához szükségem van a csendre, sokszor magamban vitatom meg a lehetséges ötleteimet. Ilyenkor még a körülöttem lévő halk beszéd is zavar, ezért szeretek elvonulni. Délután és este az időm is kevesebb, így ritkán jut belőle az írásra. Ezek az időszakok nekem inkább az ötletekről szólnak, ilyenkor születnek meg a történeteim főbb pontjai és a vázlatok.

Olvasgattam a blogod és most felteszem a kérdést, ami engem régóta foglalkoztat, bár lehet, hogy költői... Bízol, reménykedsz benne, hogy egyszer az irodalom visszakapja méltó helyét, és valóban arról szól, mint egyszer régen: művészetről, értékekről, társadalomról, világlátásról? Vagyis nemcsak a kiadók anyagi érdekei határozzák meg, hogy milyen írók, milyen gondolataikat oszthatják meg az olvasókkal...

Sajnos a mai világban egy szerelmes vámpír, egy megszelídült vérfarkas, egy tanuló boszorkány kerül az előtérbe. Azon könyvek, melyek nem tartalmaznak pornográf jeleneteket és/vagy erőszakot, nem lehetnek a sikerlistán. Persze nem mondom, hogy rossz könyvek lennének, csupán nem az én stílusomba tartoznak. Versek mindig is voltak és mindig is leszek, sok embert ismerek, akik művelik ezt a gyönyörű mesterséget is. Része vagyok a Verslista nevű csoportnak, ahol egymással osztjuk meg az írásainkat, úgyhogy biztosan állítom, hogy még nincs minden veszve. A fiatalok jobban szeretik a mozit és a horrort, de a versek sosem fognak eltűnni. A kiadókról meg annyit, hogy igazuk van. Olyan könyveket kell a boltokba tenni, amiket az emberek szerethetnek, és anyagilag is megtérülnek. Aki verseket ír, kiadhatja magánúton is. Előbb vagy utóbb, de el fog jutni arra a szinte, hogy megállja a helyét a nagyobb könyvesboltokban.

Ha jól tudom magyarul és spanyolul is írsz. Melyiket szereted jobban?

A magyar nyelv szépségét nagyon nehéz visszaadni spanyolul, ezért egyelőre csak írogatok ezen a nyelven. Ha pedig a regényemnek jó lesz a visszhangja, akkor inkább profikkal fogom lefordíttatni. Nem elég itt élni, nem elég beszélni a nyelvet. Az én nyelvem a magyar, azt művelem, a spanyollal pedig csak varázsolni próbálok. 

Köszönöm szépen a kérdéseket!






























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A sas, a disznó és a macska - argentin tanítómese

Hogyan írjunk ebookot? - Formázás II.

Modern Hófehérke avagy KO Kitti a vadnyugaton